Az újdonsült földtulajdonos már a per alatt megpróbálta beszántani Kati néniék útját.  De akkor Kati néniék még el tudták hárítani a kísérletet. Kati néni akkor berohant az önkormányzathoz, ahol az új tulajdonost kötelezték az út helyreállítására. És a határozatban hivatkoznak arra a helyrajzi számra, amelyen valójában nincs út. S amely - még ezt nem említettem -, a földkiadás során az önkormányzat tulajdona lett. S az önkormányzat az évek során rendszeresen ezt a papíron nem létező utat tartotta karban és kotorta le róla a havat telente.

A pernek azonban tíz év után vége lett. Pontosan a sértett felek tíz év után úgy döntöttek, hogy nem fellebbeznek. Belefáradtak. Íly módon szabaddá vált az út az új tulajdonos erdőtelepítési szándéka előtt. Mivel jelentős állami támogatást is fel akar venni ehhez,  komoly tervekre és engedélyezésre van szükség. Az engedélyezés folyamán pedig meg kell kérdezni minden érintett ügyfelet. Kati néniéket az illetékes erdőfelügyelőség kérdezte meg, mert a hatóság nagyon pontos légifelvételein egyértelműen látszott, hogy a tervezett erdőn keresztül vezet egy út a tanyához. És CSAK ez az egy út vezet a tanyához.

A megbeszélt időpontban Kati nénivel elmentünk iratbetekintésre. Kicsit megnyugodtunk, hogy nem nyárfát akarnak telepíteni, hanem akácot. Tudom, hogy a biológusok nem szeretik az akácot, de a talajvizet méterekkel, tíz méterrel is lehúzó nyárfával szemben ez a kisebb rosszat jelenti a környékben élők szempontjából.

Aztán olvasom azt a furcsa tervezői nyilatkozatot, hogy a helyszínen bejárást tartott és ott semmilyen, a tervezést befolyásoló jelentős műtárgyat nem vett észre. Ez érdekes. Nem vette észre, hogy van ott egy út?

Az egyik ügyintéző segítségével kiszámoltuk, hogy mivel a villanyvezeték mellett úgyis kell védőtávolságot hagyni, csak másfél méterrel kellene arrébb telepíteni az első fasort és akkor megmaradhat az út. Vajon hajlandó lesz-e tulajdonos ennyit engedni? Na meg beleegyezni a szolgalmi jog bejegyzésébe.

Az ügyintéző távoztunkkor még azt tanácsolta, hoy "legyünk jóba a tulajdonossal, hátha meghagyja és szívességből megengedi az út használatát".  Szívességből? Úgy, hogy bármikor meggondolhatja magát, ha úgy tartja kedve?

Mindenesetre megírtuk észrevételünket. Benne nem azt kértük, hogy az erdőfelügyelőség oldja meg a problémát, jegyezze be az utat vagy valami ilyesmit, mert tudtuk, hogy ezt nem teheti. Csak arra kértük őket, hogy kezdeményezzenek tárgyalást az érintettek bevonásával a lehetetlen helyzet megoldására. Vagyis a tulajdonos, Kati néniék és az önkormányzat bevonásával. A válasz nagyon egyszerű volt: nincs jogkörük ilyen tárgyalás összehívására.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.